![]() ![]() ![]() ![]() (Mit találtam, miközben képeket kerestem az értékelésekhez? Hát ezt. Meyrink példásan adagolja a miszticizmust, a pszichologizálást és az atmoszférát, aminek csodásan áll az expresszionista máz, jó ez a könyv, jó benne lenni, jó járni az azóta porrá omlott prágai gettó szűk utcáit, és közben fülelni: mi ez? Csak nem lépteket hallunk? Csak nem. Persze ez az egész voltaképpen egy metafora: a prágai gettó az elme labirintusának tükörképe, Pernath abban vetődik ide-oda, a Gólem pedig, aki egy ajtók nélküli szobában gubbaszt arra várva, hogy kitörhessen, alighanem Pernath őrülete maga. ![]() Ő bolyong keresztül-kasul a hátborzongató, gótikusan szürreális prágai gettón, miközben a zsidó mitológia ősszörnye a sötétből fen rá fogat. A megbízhatatlan krónikás iskolapéldája, nem csak rettentő egzaltáltsága okán, hanem azért is, mert nem emlékszik a saját múltjára (ami mondjuk lehet, engem is egzaltálttá tenne), annyit mindenesetre sejt, hogy nemrégiben egy bolondokháza vendégszeretetét élvezte – ezért is bánnak ismerősei vele úgy, akár a hímes tojással. Ugyanakkor van valami, ami az egészet igazán ínyenceknek való csemegévé teszi: az elbeszélő, Pernath figurája, aki mintha ébren álmodná végig a rohanó cselekményt. Vérbeli misztikus kalandregény mindennel, ami a műfaj kötelező eleme: akad itt szerelem, gyilkosság, ármány, kabbalista titkok, rohangálás sötét sikátorokban, ártatlanok szenvedése és gonoszok démoni kacaja. ![]()
0 Comments
Leave a Reply. |